A gazdiék és a barátaik együtt szoktak kirándulni. A másik családban is van egy kutya, aki már felnőtt. Mivel most láttuk egymást először, gyakran nézegettem a gazdiékra, hátha segítségre lesz szükségem, ha a másik kutya megtámadna. Szerencsére ö már ivartalanított fiú volt, így semmi támadókedvet nem mutatott. -Milyen szép vagy. -mondta nekem a nagyobb kutya, akit Fülesnek hívtak. -Köszönöm- válaszoltam. - Engem minden hónapban elvisznek a gazdiék a dokihoz ellenőrzésre, hogy szépen fejlődöm-e. Szeretek odajárni, mert mindig finom falatkával fogadnak. Utána megmérnek, áttapogatnak, megnézik az oltási könyvemet, megbeszélik, hogy a következő hónapban mire van szükségem.Téged nem szoktak vinni ellenőrzésre?-kérdeztem Fülest. -Sajnos nem-sóhajtott.-Csak akkor megyünk, ha már baj van. Akkor is inkább kihívják az orvost, nehogy bepiszkoljam a kocsit.  A múltkor is három napig nem volt étvágyam, még játszani sem volt kedvem. Kihívták a dokit, aki mondta, hogy háznál nem tud megvizsgálni, mert ahhoz felszerelés kell. Végre kerítettek egy pokrócot, amivel letakarták a kocsi ülését, igy tiszta maradt. Mikor beértünk a rendelőbe, már alig éltem. Kiderült, hogy fertőzött kullancs csípett meg, attól lettem beteg. -Kullancs? Azt nem ismerem.- válaszoltam. -Ja persze, az a nagy barna, jóízú tabletta, amit a múltkor megettem, az véd meg.-jutott eszembe. -Remélem mindig fognak adni a gazdiék. Nem szeretnék úgy járni mint Füles.

Folytatjuk