Vége a téli szünetnek, a sok-sok jövésnek menésnek, evésnek ivásnak. Annyi új emberrel találkoztam, akik látogatóba jöttek hozzánk, hogy azt se tudtam kihez mehetek oda bátran, kitől kell tartanom.  Mindenki ölbe vett, símogatott, vagy éppen a lábamra lépett. Persze mindig a legkisebbre lépnek rá. A sok szaladgálás eredményeképpen néha elfelejtettem időben kikéredzkedni pisilni, ami máskor már simán ment. -Nem baj. - mondták  a vendégek-kicsi még. Ha elmegyünk, minden visszatér a megszokott rendbe. 

 - Anya? Kivitted a kutyát pisilni?- kérdezte Bence lefevés előtt. -Persze, úgy félórája. Miért kérdezed?-nézett vissza Anya a konyhából. -Mert itt van egy tócsa a parkettán, ami az előbb még nem volt ott és Marci járt erre.- Meg ott is van egy -mutatta Julcsi a keze fejével a szönyeget- ahol Marci az előbb feküdt.

Én is zavart éreztem a rendszerben. Máskor két pisilés között 2-3 óra is eltelt, most meg tízpercenként rám jött. Emellett furcsa csípő érzéssel kezdődött és úgy éreztem azonnal ki kell mennem de már nem értem ki. Ahol voltam éppen, ott leguggoltam de csak pár csepp jött. 

Másnapra sem javult a helyzet, így délelőtt ismét a kedvenc helyemen, az állatorvosi rendelőben találtam magam. Azért nevezem kedvencnek, mert tényleg szeretek ide járni. Igaz, hogy néha megszúrnak, meg furcsán elkábítanak, de a kezelések után mindig jobban érzem magam. A doki most is megcsinálta a szokásos vizsgálatokat, amelyeket már sokszor átéltem, úgyhogy nem féltem. Mikor végzett, megkérdezte Apát- Nem volt ez a kutya sokat a hóban?- De doktor hiszen tél van, nem füves réten szalagdál- nevetett Apa. -Nem gondoltam, hogy Marcit ne engedjük ki - vetette közbe Anya. -Jó sokat játszott a gyerekekkel, de utána mindig megtörölgettük a lábait. A doktor bólogatott és már nyúlt is a szuriért: -Marci felfázott- ezért pisil be. Ez attól van, mert a hasán is meg kellett volna törölni a szőrt, vagy hajszárítóval megszárítani. - Remélem, hamar rendbejön- sóhajtott Anya.

Folytatjuk